..Sok mindenről szeretnék írni, mégiscsak kimaradt egy hónap, mea culpa!..Nem is húznám az időt: a legfontosabb téma a kiutazás és a beköltözés után a melószerzés..Próbálok elvonatkoztatni mások véleményétől és csak a saját tapasztalataimra hagyatkozni, de az a helyzet, hogy egyre több a közös pont bennük..Személy szerint azért indultam neki ennek az egésznek, mert meguntam az otthoni áldatlan állapotokat..Azt a kis kevés pénzt, amiért cserébe viszont gyönyörűen szétaláznak még ott is, ahol nem számítanék rá..Vagy például azt, hogy miután –elvileg- fölveszik dolgozni, még a Dél-Alföldi Regionális Munkaügyi Központ /igen, kiírom, mert ez a nagy büdös igazság! :)/ is hazatessékeli az ember lányát, mert épp sikerült még elé beszuszakolni a HR-es Marcsa keresztanyjának az unokahúgát ÉS még hülyének is néznek..Talán nem csoda, ha mérges vagyok és inkább másfelé tendálok, hogy gatyába rázzam az Életemet, megvalósítsam az álmaimat és ne várjam meg, hogy pár év múlva a maradék ősz hajszálaimat vakargassam azt mondogatva: „Talán, ha akkor másképp döntök..”..És nem, nem felejtettem el, hogy honnan jöttem, büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, még olyan környezetben is, ahol nem éppen „előny” a nemzetiségem..Mert persze itt sem feltétlenül azt nézik, hogy hogyan dolgozol..Mennyire vagy precíz, pontos, kedves, mosolygós, segítőkész..Bolond a világ, mit lehet tenni?..Talán megpróbálni embernek maradni, de valljuk be, ez nehezebb, mint gondoltam..Semmi baj, én vagyok a MártuSKA, megoldom! :D..
..Tévhit, hogy aki kijön, egyből talál munkát és elég egy kevéske pénz is, mert „oh, két hét múlva már úgyis dolgozom!”..A nagy túrót!..Alaphangon 1000 font, de inkább több kell ahhoz, hogy kihúzd addig, amíg el nem intézel minden hivatalos cuccost és találsz bejelentett munkát..Ahány ember, annyi Sors, annyi mód, annyi végkimenetel..Elmesélem, hogy én hogyan jártam..Először is, lehetőségeimhez és pénztárcánkhoz képest sok pénzzel, 550 fonttal jöttem ki „Londonországba”..Ebből az első este kifizettem két heti depozitot és három heti lakbért..Elég az hozzá, hogy nem sok lóvém maradt és még nem volt telefonom, oysterem..Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire szerencsés vagyok, minden nap hálát adok a Családomért és a Barátaimért..Mindig kirángatnak a gödörből..Pedig igazán megérdemelném, hogy néha fuldokoljak benne még egy kicsit..:D..Szóval hathatós segítséggel sikerült túlélni a vészkorszakot, az első hónapot, ami abból állt, hogy munkát kerestem, jártam az agency-ket..Előbbiben hatalmas segítség, ha van táblagéped, okostelefonod, laptopod, amin böngészheted a hirdetéseket, lecsekkolhatod az ügynökségek honlapjait, bogarászhatod, hogyan jutsz el az általuk megadott címekre..Én a PiroSKÁm /Asus..:)/ nélkül konkrétan haldokoltam..Hasznos dolog egy egyszerű, de átlátható CV (önéletrajz)..Az Europass-os verziót nem igen kultiválják :)..Amit ezzel kapcsolatban megemlítenék, az az, hogy a nevekben ne használjatok ékezeteket..Én eleinte bajban voltam ezzel, mert hát oké, hogy Marta, de nem Erdoss vagyok, hanem Erdőss, na..:)../Makacs barom, ejj../..Az aláírásodon nem kell változtatnotok, azt ugyanúgy használjátok, ahogyan eddig, ha macSKAkaparás, ha dőlt betűs, ha full ékezet, akkor is..Gyakoroljátok a NATO-abc-t, mert bár hozzá vannak szokva a legkülönbözőbb nevekhez, helyekhez és helyzetekhez, azért az ügyintézők türelme is véges, szóval számítani kell arra, hogy le kell betűznötök a neveteket, a címeteket, miegyebet..Lásd például az NI-interjúra szóló időpont kérését..Az NI-szám (National Insurance Number, vagy röviden: NINo) itt mindennek az alapja..Ez a személyi igazolványod, a TAJ-kártyád és ami a legfontosabb: a munkavállalási engedélyed egyben..Enélkül csak feketén tudsz dolgozni ideig-óráig, nincs orvosi ellátás, nem nyithatsz bankszámlát és semmire sem vagy jogosult, maximum turistának vagy jó :)..Szóval intézd el minél hamarabb..Mi a menete?..Ellátogatsz erre a honlapra, minden le van írva: https://www.gov.uk/apply-national-insurance-number ..Hétfőtől-péntekig felhívod a számot, kifaggatnak kb. arról is, hogy hányszor intézed a dolgod a toaletten egy nap..(na jó, túloztam, de: név, cím, születési időpont, nemzetiség, mikor jöttél, meddig maradsz, miért jöttél, családi állapotod, telefonszámod dolgokra kérdőjellel, föl kell készülnöd!)..Majd kapsz egy referenciaszámot, amit már sok helyen elfogadnak kezdetben és persze az időpontot a helyszínnel..Magára az interjúra vinned kell a személyidet, az előbb említett számot, nem árt egy lakhatási szerződés, de a levél is elegendő, amit kiküldenek neked erről, mert rajta van a címed..Alap angoltudás elegendő, de ha nagyon nem érzed magadban az erőt, igényelhetsz tolmácsot is..Bár ha már sikerült elintézned a telefonban az „appointment”-edet, ez sem fog akadályt jelenteni! :)..Nekem egy kedves barátnőm segített lerendezni a hívást, egy hétre rá kaptam időpontot..Az egyik lakótársam által rajzolt térkép segítségével jutottam el egy Job centerbe, ahol rengetegen várakoztak..Nem spóroltam az idővel, jóval előbb érkeztem, mert ha egy percet késik az ember, hazaküldik és kezdheti elölről az egész procedúrát..Mindenkit név szerint szólítottak, és négyesével, ötösével vittek be különböző szobákba..Ezért is lepődtem meg, amikor jómagam egyedül tartottam egy ügyintézővel a legközelebbi asztalhoz..Középkorú, angol úriember volt, az akcentusát imádtam, csak nem mindig értettem :D..Vicces volt, mert szinte minden kérdésére „Yeees, yes!”, vagy „Of course!” volt a válaszom :D..Elkérte a személyimet, eldarálta, amit el kellett, megköszönte, hogy eljöttem és pontos voltam, aztán !adios! :)..Ennyi volt!..Szóval nem kell parázni, ha pantomimezel, azt is megértik!..Viszont az már más kérdés, hogy mennyi idő után postázzák ki neked a számodat, én konkrétan 35 napot vártam rá, ami nagyon soknak bizonyult..Szerencsére egy jótanács hatására felkerestem a legközelebbi Agency-t, ahol némi tesztírás és szenvedés után fölvettek egy szendvicsgyárba..Azóta is ott nyomom, mint mobil-munkás, de nem a legbiztosabb dolog az életemben…….Minden reggel sms-t kell írni nekik, hogy tudok-e menni, avagy sem, de sokszor ők nem hívnak, vagy „leoffolnak”, ami azt jelenti, hogy: „ma nincs rád szükségünk, maradj a fenekeden!”..Elég mocsok egy érzés, mert rosszul vagyok, ha nem mehetek dolgozni..Egyrészt, mert kell a pénz, másrészt, mert amilyen idegbeteg voltam eleinte, annyira hozzászoktam már a 6 hét alatt..Rengeteg emberrel beszélgetek, építgetem a kapcsolatokat és attól függetlenül, hogy a javának a 70-et sem éri el az IQ-ja, a többiek pótolják a hiányosságokat :D..Utálok általánosítani, DE: a csokikra igen jellemző, hogy nem szeretnek dolgozni, általában a legkönnyebb melókat választják, harsányak, nagyszájúak, sokat replikáznak, viszont mindig mosolyognak, énekelnek, táncolnak és közvetlenek, jókat lehet velük beszélgetni és röhögni :)..A románok és a litvánok, hát..Itt is embere válogatja, de nem igen szívlelik a magyarokat..A miértjét nem tudom, mert –és most minden túlzás nélkül- igenis a magyarok dolgoznak a legkeményebben, a leggyorsabban és a legprecízebben!..A line-leader-ek, vagyis a szalagvezetők szeretnek minket, néha harcolnak is értünk egy-két kört, hogy hozzájuk álljunk be dolgozni :D..Én egy hónap után kaptam meg az első dicséretet, ami igen szívet melengető volt, majd a héten a másodikat egy minőségellenőrtől..Otthon ez aligha fordult elő..Az első időkben nagyon ideges voltam, kapkodtam, a sírás kerülgetett, szoknom kellett a dolgokat..De mostanra, ooooh! :)..Folyton az járt a fejemben, hogy miért jöttem, miért dolgozom, pozitívan kell hozzáállnom, segíteni mindenkinek mindenben lehetőségeimhez képest, nem törődni a bántással, a kritikát nem sértésnek, hanem tanítólag felfogni és mosolyogni, mosolyogni, mosolyogni, arra is, akivel nem vagy jóban, mert tutira összezavarod vele! :D..Szóval sokan itt is hülyének néznek, mert jókedvűen megyek dolgozni, sokat bohóckodok, hangosan nevetek, csak annyi a különbség, hogy én közben végzem a munkámat…..Plusz két sor a Punnany Massiftól, ami mentális támogatás lehet a holtpontokon: „Nem attól haladsz előre, ha össze-vissza futkosol!” & „Örülj a munkának, tudod, hogy az nemesít!” :)..
..Egy szó, mint száz, itt sincs kolbászból a kerítés, mindenkinek végig kell járni a maga kis verejtékes útját..Az idő pénz és ráadásul szalad, ez a két és fél hónap is úgy elröppent, hogy észre sem vettem..Igenis, meg kell alázkodni, próbálkozni kell, minden lehetőséget megragadni és ha lehet, több lábon állni, mert itt is csak az az egyetlen dolog a biztos, semmi más!..”Ez London!” :)..
..És a bődületesen lehangoló első 4-5 hetemről még szót sem ejtettem..Erről írni sem nagyon szeretnék, mert nagyon kinyírta az érzékeny kis lelkivilágomat, elég az hozzá, hogy hotelba csak az menjen takarítani, akinek van elég tapasztalata, bírja a durva strapát és mindennek fejében nem akarja magát degeszre keresni..Engem négy helyről küldtek el, négy ingyen ledolgozott „próbanap” után, pedig vért izzadtam és beleadtam mindent..Ez vala! :)..Nem azért mondom, én sem a szalag mellől szeretnék nyugdíjba vonulni, de a gyári munka azzal össze sem hasonlítható..Az én szinopszisom végeredményben: akinek van némi alaptőkéje, ambíciója, minimális angoltudása és egy kis vér a pucájában, annak érdemes megpróbálni és kipróbálni ezt az egészet, mert megéri!..Hülyén hangzik, mert a mai napig érdekes érzések kavarognak bennem, de idővel minden haragom, minden rosszindulatom és minden kétségem szertefoszlik, mert annyi mindent tanulok és tapasztalok nap mint nap, amiért hálás lehetek a Sorsomnak, hogy kár lett volna, ha kihagyom! :)..Sokszor „resetel” az agy, hullámvölgy nélkül nem telik el hét, nincs egy fix pont az életedben, de mégis olyan dolgokat érzékelsz, amik eddig kimaradtak..Egyszóval: ÉLMÉNY! :)..A lényeg: ne hazudtoljátok meg önmagatokat még akkor sem, ha ez konfliktusokhoz vezet és mindenre van megoldás!..”Be yourself, don’t matter what they say!” ;)..Folyt, köv., addig is puszi van! <3..
