..Igazából már olyan régen írtam blogot –majd egy évvel ezelőtt-, hogy teljesen kijöttem a gyakorlatból..Szóval előre is elnézést kérek mindenkitől, akinek esetleg sértő lenne a stílusom! :)..
..Amiről regélni fogok, annak egyrészről információközlés lesz a célja, hogy esetlegesen meghozzam a kedveteket –, ha nem is az emigráláshoz, de egy fain londoni kiruccanáshoz!..Másrészt a személyes tapasztalataim, élményeim csatornája, hogy valamilyen szinten Ti is átéljétek mindazt, amin most keresztül megyek :)..
..Mint minden dolognak a világon, az elhatározásomnak is oka volt, jobban mondva több oka..Tudjátok, ami felrakja az i-re a pontot..Családi tragédia, vadidegenek rosszindulata, lekezelése, a lelkiismeretem, vagy épp a kilátástalanság, hogy 26 évesen egy takarítói állásért is vért kell izzadni, mert egész egyszerűen annyira sz@r a rendszer kis hazánkban, hogy ellehetetleníti a fiatalokat –meg úgy egyébként mindenki mást, aki Magyarországra mert születni, gerinc nőtt a hátába és nem a politikai pályát választotta..Ez van, de akkor merre tovább?..Az általánosban felszedett angolomat alapul véve Európában nem túl sok hely versengett azért, hogy pont velem bővüljön a lakossága, szóval Anglia nyert, pontosabban London..(Ki gondolta volna?)..Valahol tudatosan készültem erre az egészre –pedig ez egyáltalán nem jellemző rám-, mert éreztem, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz a külföldre menetel..Édesanyám ötlete volt, hogy iratkozzam be egy nyelvtanfolyamra, megerősítendő az eddig megszerzett tudást..Utólag ennek a döntésnek köszönhetem az egyik legjobb Barátnőmet, Erasmus-os diákok ismeretségét és sok-sok pozitív megerősítést, amire igazán szükségem volt..Ezután elkezdtem tájékozódni mindenféléről, mikor mihez volt affinitásom..:)..Úgy érzem, pont a lényegről nem sikerült egyébként eleget összeszednem, a későbbiekben ezeket is leírom..A legelső tisztázandó kérdés: tényleg akarom?..Ha erre igen a válasz, jöhet a többi: van rá lehetőségem?..Piszok nagy mázlista vagyok, mert nekem utóbbira is az igenlés jutott, köszönhetően a hathatós családi és baráti segítségnek..Oké, most jöhet a kiutazás módja s időpontja..Soha életemben nem jártam még külföldön, soha nem repültem (repülőn..:D..bocs, ez hülye poén volt..)..Már csak az anyagi helyzetemből fakadóan is a jól bevált alternatíva maradt: telekocsi rulez!!..Nézegettem a különféle erre szakosodott oldalakat, végül az egyik hirdetés megfogott: egy házaspár menne a fiukhoz, háztól-házig vinnének, lakóautóval..Hűűű, felcsillant a szemem, világot látok és még kényelmes is lesz!..Találkoztam velük kétszer, nagyon szimpatikusak voltak, letisztáztunk mindent, a költségektől kezdve a pihenőhelyekig..Az utazás előtt egy héttel viszont jött egy telefon, amire nem számítottam és eléggé kétségbe ejtett: mégsem tudnak menni..Hát rendben..Sajnáltam őket, mert a szerettükkel való találkozás még váratott magára, pedig már nagyon mentek volna és sajnáltam magamat, mert már én is igencsak rákészültem az indulásra..Meg jöttek a különféle ostoba gondolataim: „Talán ez is egy jel, hogy várjak még, hogy nem jött még el az ideje?”..De gyorsan elhessegettem őket, vagy most, vagy soha!!..Kerestem egy másik autóst hurrá, nyertem két hetet! :D..Mindenki tudja, aki ismer, hogy egy önző majom vagyok, úgyhogy azon kívül, hogy elintéztem a maradék hivatalos dolgaimat (EU-s TAJ, NAV, Munkaügyi központ, OEP……) és folyamatosan elköszöngettem a rokonaimtól, barátaimtól, folytattam a csodás önpusztító életmódomat..Mondván, hogy ennek most úgyis vége..Haha, jó vicc volt! :)..Mártika a paragép, egy nyugodt pillanatom nem volt, a szállásomat is kb. az utolsó pillanatban sikerült lefixálni, egy kedves ismerősöm adta kontakton keresztül..Nem kívánom senkinek azt az idegállapotot! :D..Nem baj, van mivel kijutni és van hova megérkezni..Oké..Pakoljunk be..De mit is?!..
..Tisztálkodási eszközök, pipere cumó..Ööööö..Na és ilyenkor jönnek az Édesanyák, akik olyan dolgokra is gondolnak, amik neked eszedbe sem jutnak!..Varró-, és manikűrkészlet, gyógyszerek, evőeszközök..Végül a csajok érzékeny pontja: a ruhák..Egy kupacra hordtam a kedvenc gönceimet, amik nélkül úgy éreztem élni sem tudok..Pedig de!..:D..A bőröndöm mérete lekorlátozta az akaratomat, nem volt apelláta..”Ez sem kell..Ez sem..Meg ez sem..Ez sem?!..Na neeee..”..Lényeg a lényeg: útra készen állok!!..
